Tea a sivatagban
A klímaváltozás hatása a teatermesztésre
A Poyang tó, illetve, ami belőle maradt.
A klímaváltozás - ahogy minden mást - úgy a teatermesztés körülményeit is felforgatja.
Az extrém és kiszámíthatatlan időjárás kedvezőtlenül hat a teaültetvényekre. Képesek lesznek-e a termesztők alkalmazkodni a körülményekhez?.
Pár éve belekezdtem egy teakert létrehozásába. Nem kell nagy dolgokra gondolni, pár száz négyzetméter teraszokon. Be is akartam róla számolni, de a gyermekeim figyelmeztettek, előbb legyen eredmény, utána mutogassam. Nem itthon nevelgetem a csemetéket, amikor arra járok, itt az ígéretek ellenére sem tűnik lehetségesnek a tea ipari termesztése, de az Alpok alján, védett környezetben, megfelelő talajon, gyönyörű, hegyi, árnyékos környezetben elvileg lehetséges. Nem én vagyok az első, Németországban, Olaszországban sőt Angliában is folyik már tea termesztés. Az első év biztató volt, télen nemhogy a fagy, de semmi sem akadályozta a növényeket a fejlődésben, magot is sikerült gyűjteni, ám már akkor látszott, mi lesz az igazi kihívás. Először is a terület csapadéktörténetének teljesen ellentmondva, szeptembertől májusig lényegében alig esett. Májusban még éppen idejében érkezett egy kis mentő csapadék, de onnantól kezdve a következő novemberig megint semmi. A nyaramat lényegében a víz tárolásával, terelgetésével töltöttem, mindezt úgy, hogy a területünkön egy soha ki nem apadó folyócska, egy patak és több ősrégi, fantasztikus tározó is van. A felettünk magasan a hegyek közé épített víztározó, ami hajdan a virágtermesztők munkáját segítette köngott az ürességtől. Mégis a víz alásüllyedésének megakadályozása érdekében minden nap kotorni kellett a patak medrét, gyűjteni és elosztani a vizet. De az ilyesfajta öntözés sohasem pótolhatja teljesen a természetes csapadékot. A tea legnagyobb ellensége a gyökerek körül pangó víz, így olyan helyet választottunk, ahol nem jó a talaj vízmegkötő képessége, ez viszont azt is jelenti, hogy az öntözött csapadéknak nincs "alja", nincs, ami megtartsa és mint egy könnyű zuhany, átrohan a gyökerek között. A növény életben marad - de éppen csak... Egy olyan kivételes helyen, aholé a szomszédoktól eltérően egész évben van víz utánpótlás nagyon sovány volt az eredmény, abban reménykedni sem lehetett, hogy szezon végén akár csak egy levelet is leszedjek a szenvedő növényekről.
Víztelen tó
2023 augusztusában a tikkasztó hőséget Sanghaj helyett inkább a zhejiangi hűs hegyoldalakon egy vidéki pihenőfaluban terveztem eltölteni. A vidéken hatalmas víztározó is van, a város híres vizes sportjairól, beleértve a kajakozást és az úszás mindennemű formáját is. Odaérkezve meglepve tapasztaltam, hogy a régió szimbóluma, a hatalmas tó sehol sincs. Egy helyi lakos segítségét kértem, aki a távoli, de üresen ásítozó völgy felé mutatott; ott kellene lennie. A völgyben a talaj repedezett, sziklaszerűen száraz volt, víznek sehol semmi nyoma. A sokkoló látványhoz egyre inkább hozzá kell szoknunk. Akárcsak Európában az utolsó nyár Kínában is sosem tapasztalt hőséget és szárazságot hozott, az ország legnagyobb tava vízhiánnyal küszködött, ami érdekes módon éppen ezért vált turista attrakcióvá. Még a hagyományosan vízben gazdag délnyugati vidékeken is le kellett állítani a vízierőműveket, a Jangce egyes szakaszai kiszáradtak.. Zhejiangnak ezen a részén még egy el nem hanyagolható gazdasági elem is van: a tea. A hosszú szárazság kilátástalan helyzetbe hozta a teatermesztőket. A teaültetvények megmentésére a víztározóból szivattyúzták fel a vizet a domboldalakra, ami csak gyorsította a megmaradt csekély vízfelület párolgását. Úgy tűnik, hogy Kína leghíresebb, hagyományos kultúrterméke a klímaváltozás miatt válságba kerülhet. A tavalyi extrém időjárás gyengébb, kesernyésebb termést okozott, most pedig a teatermesztők azon tanakodnak, mit tegyenek és mi lesz a sorsa a hagyományos zhejiangi teatermő területeknek.
Li Xin, a Kínai Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Intézetének fő teakertésze országszerte ellenőrzi a tea ültetvényeket. Azt állítja, a tavalyi szezon katasztrofális hatással volt mind az ültetvények, mind a teafák egészségére és végül a termésre is.
Sokezer holdon száradtak el a növények, haltak meg a teafák, csak a csontvázukat és a vörösre égett leveleket hagyva maguk után.
Chen Chongmu, aki Szecsuán ismert teaszakértője csak megismételni tudta Li szavait, a tavalyi évet különösen nehéznek és furcsának nevezte. Saját tapasztalata szerint a szedés - már ahol lehetséges volt - a szokásosnál 3-4-szer több időt vett igénybe. Az így keletkezett késedelem egészen furcsa problémákat is okozott: a tea gyártása során az időzítés és a gyártás időtartama nagyon fontos. A Nyugati-tó környékén hiába toboroztak munkaerőt a szokásos időben a szedésre, a termés sehogysem volt szedésre kész, míg Anhuiban a Huangshan területén a kiváló, egészséges termés miatt munkaerőhiánnyal küszködtek.
Kína jelenleg a világ legnagyobb tea termelője egyben a legnagyobb exportőr. 2022-ben a termelés 3.35 millió tonnát ért el, amiből 375,000 tonnát exportáltak $2.1 milliárd dollár értékben a világ számos országába.
A klímaváltozás nem egyszerűen egy a mindig változó körülmények közül, hanem egzisztenciális fenyegetést jelent a teaiparra. A magas hőmérséklet - már amennyiben a növény öntözhető és fenntartható, magasabb polifenol tartalommal jár, ami egyben kesernyésebb ízű teát is jelent. A tea piacát -akárcsak sok más magas minőségű, feldolgozott élelmiszert - a terroir jellemzi; egy hiresebb, magasabb értékű terroir akár sokszoros áron értékesíthető a szomszédos, névtelen teához képest, a mostani heyzet viszont hagyományos, nagy terroirok kihalásával fenyeget. “Azzal kell szembesülnünk, hogy a termelés lassan délről északra vándorol, illetve keletről nyugatra" - mondja Li. Hozzáteszem, hogy kontinentális éghajlati hatások miatt a helyzet korántsem olyan egyszerű, hogy ezentúl nem Görögországban, hanem Zalában termesztik majd a fügét. A fennmaradó nagy hőingadozás miatt a belső területek sosem lesznek alkalmasak a tea termesztésre.
Alkalmazkodás, de mihez?
Egyenlőre úgy tűnik, hogy a legnagyobb károkkal és kihívással Zhejiangnak kell szembenéznie. Weng Liwen, egy 51 éves termesztő szerint a tavalyi termés az eddigieknél jóval alacsonyabb volt. Több, mint 20 éves munkája során még sosem tapasztalt ilyet, az öregek is úgy gondolják, százévente egyszer, ha előfordul ilyen. Márpedig az utóbbi években nem ez volt az első ilyen szezon, elég ha a 2013-14-es súlyos aszályra amlékezünk.Az adatok értelmezése más, optimistább lehetőségeket is felvet; egy hatvan év adatait feldolgozó tanulmány szerint igaz, hogy a forró nyarak gyakoribbak, a középhőmérséklet pedig magasabbá válik, de az is igaz, hogy a terményidőszak is meghosszabbodik - legalábbis Kínában.
Más országok hasonló gondokkal néznek szembe. Kenya, a legnagyobb fekete tea exportőr éghajlata már most túl forró a teatermesztésre. A Kormányközi Klíma Bizottság előrejelzése szerint 2050-re Kenya jelenlegi termőterületeinek 25%-a nem lesz alkalmas a továbbiakban teatermesztésre.
Sajnos akár egyetlen ilyen extrém meleg és száraz szezon is tartós károkat okozhat a növényekben, legyenek azok ültetvényes teák, vagy teafák. Li Xin szerint nagyon nehéz előrejelezni a változás mibenlétét. Az idei, szokatlanul alacsony hőmérséklet pédául lelassítja a növény életciklusát, de serkentik az aminosavak termelését is, ami akár édesebb, komplexebb, finomabb teákat eredményezhet,
Egyenlőre annyit tudunk, hogy az extrém hőhullámok, szárazság és rendkívüli esőzések egyre gyakoribbakká és nehezen előrejelezhetővé válnak, a teaültetvényeknek pedig, ha túl akarnak élni, akkor ehhez kell valamilyen módon alkalmazkodniuk. Ez főként azt jelenti, hogy eddig nem használt technikákat is figyelembe kell venni a nyers, extenzív teatermelés szempontjai helyett. Az elmúlt évek gyakorlata például az, hogy a termesztők egészen alacsonyra, föld közelébe metszették vissza az állományt, ami lágyabb, finomabb levélzetet eredményezett, de hosszú távon tönkre teszi a gyökérzetet és nem másodsorban a talajt is. Márpedig ha ilyen körülményekre kell felkészülnünk, akkor egy-egy nehezebb év az ily módon tartott ültetvényre végzetes hatással lehet. Nagyobb szerepet kaphatnak a válogatott, esetlegesen újonnan kifejlesztett tea variánsok is. Weng a tea termesztő például még emlékszik arra, hogy gyerekkorában a faluban mindenki a helyi, natív teafajtákat használta, szemben a mai gyakorlattal, amikor a bőtermő, de gyengébb gyökérzetű fajták terjedtek el, amik értelemszerűen kevéssé ellenállók az éghajlati szélsőségek ellen.
“A hegyeink ökológiája mára már teljesen megváltozott” mondja Weng “Nem tarthatjuk fenn tovább ezt a gyakorlatot, ami a puszta haszonért feláldozza a természeti környezetünket. Egy nap a sorsunk (karma - mondja ő) visszavág.”
Az én teaerdőm
Ami az én kis teaültetvényemet illeti; nem csüggedek. A környék valaha gazdag virágtermesztő hagyományaira támaszkodva árnyékolni fogom a teraszaimat, lassan, csöpögtetve öntözök és bizakodva várom az első magyar gyokuro megszületését.
Az eredeti cikk a Sixth Tone-ban jelent meg. Az alábbi képek pedig 2013-ban születtek.
Editor: Kilian O’Donnell.
By Cai Yiwen
editor and an award-winning journalist at Sixth Tone.
(Header image: Workers on their way to pick tea leaves in Hangzhou, Zhejiang province, March 19, 2023. Zhang Qiang/VCG)
